Hat géppel a Bakony felett
A nyár vége felé a merevszárnyú szakosztály vezetője tette fel a kérdést, lenne e kedvünk egy többgépes kirándulásra a Bakony és Pápa térségében. Persze hogy lenne, jöttek a válaszok. Az idő lassan őszre fordult és eljött október 10-e a tervezett repülés időpontja. A szervező Józsa Dávid megadta az útvonalat. A Kisapostagi induló repülőtérről történő felszállással Szabadbattyán után nyugatnak fordulva Devecser érintésével elsőként Dákára repülnénk. A folytatást követően ismét nyugatnak indulunk a közeli Tokorcsra mely egyben a túra fordulópontja is lenne. A tervek szerint két Falke motoros vitorlázó egy Cessna 152 egy Morane MS 893E valamint egy motoros sárkány indul Kisapostagról. Szabadbattyán után egy Piper Cherokee típusú alsószárnyas repülőgép csatlakozik majd hozzánk, így összesen tizenöten vághatunk neki a kirándulásnak. A repülés nem titkolt célja a formában tartás és a kötelékben végrehajtott pontos repülés.
A csapat reggel nyolc óra körül gyülekezett a repülőtéren, melyet a hajnali köd még jócskán belepett. A gépeket előkészítettük a repülésre és ezt követően a pilóták és segítőik a klubépületbe mentek pontosítani a repülés részleteit. Az eligazítás közben olyan sűrű köd ereszkedett le, hogy a gépeinket is alig láttuk. A tervezett indulást többször el kellet halasztani, hiszen a célrepülőtér sem volt fogadóképes. Lassan vánszorgott az óra mutatója, de közben a nap sugarai felszívták a párát. Az indulásra majdnem délben került sor, előtte leadtuk a repülési terveket. A motoros sárkány után húsz perccel emelkedett a levegőbe a két Falke majd nem sokkal ezután a két motoros gép melyek kötelékben repültek. Az emelkedést követően tartottuk a hatszáz méteres magasságot miközben ismerős tájak suhantak el alattunk. Aba északi felét érintve az M-7 autópályát keresztezve Szabadbattyánt dél felől elhagyva repültünk a fordulópontig mely a veszprémi irányt jelentette. Eközben a motoros kötelék nagyobb repülési sebességük révén beért minket. Az időzítés pontos volt, mert ezzel egy időben felhangzott a HA-APH hívójele a rádióban és jelentette az emelkedését a motoros kötelékbe. Veszprémi irányra fordulván előttünk már a hármas kötelék mutatta az irányt, de azért nem mondtunk le a saját navigációnk pontos vezetéséről sem. Berhidát elérve tőlünk balra a Balaton csodálatos vízfelülete csillogott az őszi napsütésben. Kerülve Fűzfő tiltott légterét átrepültük a 8. számú főútvonalat ahonnan már szépen kirajzolódott Veszprém az óvárosával és a várheggyel melyet észak felől hagytuk el. A motoros kötelék lassan eltűnt szemünk elől és beleveszett a párás messzeségbe. Veszprém után a Bakony gyönyörű hegyvonalai felett repülve megcéloztuk Ajkát és Devecsert így nem érintettük Pápa katonai repülőtér körzetét. Márkó és Szentgál vonalában a hegygerincek egyre közelebb kerültek hozzánk. A szép napos időben igen zsúfolt volt a légtér így az irányításban szolgálatot teljesítő kollegina szinte megállás nélkül adta a tájékoztatást a nagy forgalomban résztvevő pilóták számára. A gépünkön másodlagos válasz jeladó nem lévén a negyedóránkénti bejelentkezésre a folyamatos rádióadások miatt szinte nem volt lehetőség. Az adógombot akartam éppen megnyomni, amikor megszólalt a rádió „ HA-1230 a tájékoztató kér vétel” a hívásra bejelentkeztem és már kaptuk is az információt, hogy Pápa dolgozik, ezért 2000 láb fölé nem repülhetünk.
A repülést megpróbáltuk ezután a hegygerincek melletti a völgyek felett folytatni figyelve a lehetséges leszálló területeket. Ajkát, ezzel együtt a Bakonyt is elhagyva Devecsernél északra fordultunk Dáka felé. Pár perces repülés után megköszöntük a segítséget az irányításnak és átértünk a helyi frekvenciára. A bejelentkezésünkre ismerős hang válaszolt. A motoros kötelék vezetője adott információt a leszállásoz, akik időközben már megérkeztek Dákára. A repülőtér fölött a kötelékünk bal körön közelítve a majdnem északi tájolású golfpálya minőségű gyepre szállt le. A pálya közepén keleti irányban egy széles ugyancsak kitűnően karbantartott gurulóúton parkoltunk le az előttünk érkező sárkány és motoros gépek sorában. Rövid ismerkedés a vendéglátónkkal, aki büszkén mutatta meg a hangárépületet mely egy kis irodát is magában rejtett. A beszélgetés során hamar kiderült, hogy a gondok szinte minden sportrepülőtéren azonosak. Ahol van akarat és összefogás a sport érdekében ott nincs pénz és támogatás. A döntéshozóknak előbb utóbb be kell látni hogy a jelenlegi világgazdasági helyzetben egyre nagyobb segítséget jelenthetnek a kis sportrepülőterek az önkormányzatok számára. A repülő turizmus ugyanis üzletembereket és tökét képes hozni a területre, mely talán soha nem volt fontosabb mint manapság. A szépen és igényesen megépített repülőtér valamint hangár melynek bővítése még folyamatban van, kiváltotta elismerésünket a tulajdonos és üzemeltető számára. Az idő azonban gyorsabban tellett, mint ahogy azt mi szerettük volna ezért el kellett köszönünk vendéglátóinktól, és tovább repültünk a közeli Tokorcsra. A felszállás után keletnek fordulunk, de a bennünket követő motoros kötelék összerendeződve még egyszer áthúzott a repülőtér felett így köszönve meg a szíves látást. Emelkedés közben a már leszálló ágban lévő nappal szemben repültünk az alig húsz kilométerre lévő repülőtérre. Ahogy megláttuk a pályát, bejelentkeztünk a rádión. A körzetben forgalom nem látszott, a távolban talán egy modell helikopter lehetett a levegőben, mert igen izgatott légi balettet adott elő. A többszöri hívásunkra gyenge angol fonnia volt a válasz, viszont annyit értettünk, hogy a tizenötös pályát javasolta leszállásra. A bal iskolakör hosszú falán már megoldódni látszott a rejtély mely nem egy modellt, hanem egy autózsírót takart. A leszállás után a hangár elé gurultunk és már egyenként jöttek is a motoros kötelék gépei leszállni. A repülőtér kitűnő infrastruktúrával rendelkezik ezért az itt található éteremben fogyasztottuk el kései ebédünket. A bőséges és változatos étlapról ki-ki kedvére választhatott. Amíg a sokféle étel elkészült megcsodáltuk a német barátunk repülő eszközét meg a hangárban álló gépeket. Az időnk vészesen fogyott napnyugtáig ezért a lehető legrövidebb utat választottuk hazafelé. A leghamarabb a motoros sárkány startolt el, hiszen ő volt közöttünk a leglassúbb légijármű. A hazafelé vezető úton ugyancsak kötelékben repültünk. Ajka mellet a Kab-hegy adótornyától nem mesze repülve Almádinál értük el a Balatont. Szentkirályra ugyan bejelentkeztünk, de ezen a szép napon mát befejezték a repülést, ezért visszatértünk a nyugat tájékoztatóra. Az ismerős tájak Lepsény és Kisláng után nem sokkal már feltűntek a vasmű kéményei és a közel másfél órás repülést követően megérkeztünk Kisapostagra.
A sok szép élményen túl egy ilyen repülés kitűnő alkalom a pilóták képességeinek a karbantartására és továbbfejlesztésére, valamint a közösség összetartozásának erősítésére. Kívánom mindenkinek, aki teheti, vegyen részt hasonló repüléseken mert az élmény mellyel gazdagabb lesz, sokáig megmarad emlékeiben. Köszönet a szervezőnek a fáradozásáért, reméljük az újabb ötletek és tervek már körvonalazódnak a folytatás tekintetében.
Aki szeretne utasként egy hasonló repülésen részt venni, jelezze szándékát az Albatrosz Repülő Egyesület felé.
Szilády Dezső.
