Múzeumok Éjszakája
Június 25., Múzeumok éjszakája
Sikeres, értékes, megható időutazás volt az egykori repülőtérre Kegye Győzővel
Az idén 100 éves székesfehérvári repülés tiszteletére szervezett programok sorában június 25-én, szombaton a Múzeumok éjszakájához is csatlakoztak a szervezők, egy „retro” buszjárattal utazhattak az érdeklődők az egykori sóstói repülőtérre. Az Ikarus 311-es „old timer” aznap kétszer indult a Rákóczi úti Civil Háztól, a Repüléstörténeti Kiállítás helyszínétől a város múltbéli repülőterére, ahol szakavatott kalauzolás mellett, a terület történetének kiváló ismerőjének, Kegye Győzőnek a segítségével időutazás várta a látogatókat a múltba az egykori hangárok, a még ma is épségben lévő építmények közelébe. Kegye Győző a legendás repülőtér történetéről, a székesfehérvári sportrepülés múltjáról és jelenéről is beszélt, elárult sok rendkívüli érdekességet, szólt olyan résztelekről, amelyekről ma már csak nagyon kevesen tudnak Székesfehérváron. Hallgatóságával együtt virágot helyezett el a repülős-ejtőernyős emlékműnél. Az Albatrosz Repülő Egyesület vezetői és tagjai örömmel és büszkén látták, hogy a nagy meleg ellenére milyen sokan várakoznak az öreg autóbuszra, s megelégedéssel nyugtázták, hogy ismét sikerült feléleszteni a királyi város nem feledett repülős hagyományai iránti érdeklődést és tiszteletet. Mindez a jubileumi emlékév újabb jelentős állomása volt.
A Székesfehérvár Sóstó Repülőtér rövid története Kegye Győző történelmi vázlata alapján
1916. augusztus 2.: A Monarchia hadügyi küldöttsége a polgármesternél bejelenti igényét egy területre a Sóstó környékén katonai célra. Kész terveket hoznak… 1916. október végére a közgyűlés a kérést jóváhagyja és hozzájárulását adja, így az építkezés megkezdődik. 1918. október végére az objektumok elkészülnek, de a Monarchia összeomlása miatt a legénységi épületekben menekült családokat helyeznek el. A város tőkéseit foglalkoztatta, hogy ipari és kereskedelmi célra megszerezzék az épületegyüttest. 1918-1919 év eleje: A „rejtett repülőgépanyagok” tárolása a Székesfehérvári Repülőanyag Szertár nevű objektumban történik, ugyanis 1922. november 17-ig az Antant repülési tilalma volt érvényben. 1922 márciusa: Minisztertanácsi határozat születik repülőtér és javítóüzem létesítéséről. Ekkor már a név Sóstói gépműhely, azután 1925-ig MAEROFORT új néven, főként repülőgépmotorokon állagmegőrzést végeznek az üzemben, az 1500 négyzetméteres, I. világháború alatt épült csarnokban. Közben a szerb határ közelsége miatt ide telepítik Szegedről a repülőgépjavító üzemet. 1926 márciusától a már közben elkészült és füvesített repülőtéri területet is hozzáadva az üzem hivatalosan Központi Repülőgép Javító Üzem (katonai nevén REGJÜ) lesz.1928 nyarán a város és a hadügy véglegesen megállapodik a terület végleges katonai kisajátításáról. Akkorra a repülőtér alagcsövezve az ország legkorszerűbbje. Az 1929-es légi felvételeken látható északi, város felőli épületek 1916-1918 között, a hangárok és néhány kisebb épület pedig 1920 - 1940 között épültek. 1929-től a megnőtt és szerteágazóbb feladatok miatt újabb névváltozás történik, Repülőkísérleti telep lesz az elnevezés. Attól az időponttól 1944-ig 30-31 féle repülőgéptípus és 16-18 féle motortípus javítása történik meg az üzemben. Közben 1936-ban elkészül a világrekorder Nemere, Rotter Lajos vitorlázó repülőgépe. 1939-ben Hehs Ákos mérnök százados megtervezi az igen jó tulajdonságú magyar ejtőernyőket, és az üzem nagy darabszámban gyártja azokat. 1945-1947 között különböző szovjet repülőalakulatok és egy autójavító üzem működik Sóstón. 1950. július 1-én Mátyásföldről ide költözik az MN. Központi Repülő Műhely, majd 1950. november 24-én polgári fennhatósághoz kerülve megalakul a MOTORJAVÍTÓ Á.V. Feladata a légierő légcsavaros repülőgépeinek iparszerű nagyjavítása (sárkány, motor, műszer, légcsavar) és ejtőernyők javítása és gyártása. 1951- 1955 között központi raktár épület (lakatosüzem, sárkányfestő műhely, szerszámüzem, óvóhely), hőműhely, motor fékpad és elektromos fogadó állomás épül. 1956-tól jelentős feladatcsökkenés következik a légierő leépítése miatt és a polgári gyártás kerül előtérbe. Az utolsó nagyjavított gép, a HA-LIP jelű, MALÉV Li-2-es repülőgép 1958 tavaszán felszáll, és ezzel véget ér a sóstói üzem és repülőtér története.
A jubileumi programok sorában a továbbiakban történik…
Augusztus 5.
Emléktáblát avatnak és koszorút helyeznek el az egykori sóstói repülőtérnél, a Repülős Emlékműnél, majd a börgöndi repülőtéren is. Az emlékműnél Rotter Lajosnak kívánnak méltó emléket állítani: a kitűnő szakember a harmincas évek zseniális repülőmérnöke, két világhírű, Székesfehérváron készült és világcsúcsokat elérő vitorlázó gép, a Karakán és a Nemere tervezője és megépítője volt. A repülőtéren az egykori katonák, légierősök találkozója lesz, ők ott kívánnak tisztelegni oly módon, amely sok-sok évre szól, amely megörökíti kitartásukat.
Szeptemberben
Repüléstörténeti verseny 7-8., illetve 11-12. osztályosok számára, a háromfordulós kihívásra minden iskola egy-egy három fős csapatot nevezhet. A verseny döntőjébe korcsoportonként négy-négy csapat jut be az elméleti és gyakorlati feladatok elvégzésének lehetőségével. A versenyt a székesfehérvári Vasvári Pál Általános Iskola rendezi.
Szeptember 1.
Szabadtéri kiállítás, bemutató nyílik a város 100 éves repüléstörténetéről a székesfehérvári Püspöki Palota előtti területen.
Szeptember 11.
A jubileumi esztendő minden bizonnyal legnépszerűbb ünnepi eseménye a hagyományos Börgöndi Repülőnap, amelyre még a korábbiaknál is látványosabb légi parádéval készülnek a repülés barátai. A tervek szerint az idei bemutatóra ritka repülőgépek várhatóak. Osztrák, olasz és német tulajdonban ugyanis vannak olyan, még repülni képes gépek, amelyek érkezése igazi kuriózum lenne, a Honvédelmi Minisztériummal Gripen vadászgépek érkezéséről tárgyalnak a rendezők. A repülőnapon avatják fel azt az emlékművet is, amely a 100 éves jubileum tiszteletére készül. Az ünnepélyes megnyitó várhatóan 10 órakor lesz a színpadon.
Október 8.
Repüléstörténeti Konferencia nyílik a tervek szerint 10 órakor a székesfehérvári Városháza dísztermében, ahol neves szakemberek idézik fel mindazt, amit bátor és kitartó elődeinkről és tetteikről tudni érdemes. Készülnek az emlékévben kiadványok, filmek, lesznek szabadegyetemi előadások is.