Paczur Ferenc – a fehérvári repülősportolóknak inkább Paczur Feri bácsi – ma már az égiek között repül és ejtőernyőzik. Katonai tiszteletadás mellett vettek tőle végső búcsút július 14-én, csütörtökön a székesfehérvári Béla úti temetőben, a Magyar Honvédség légiereje két Gripen vadászrepülőgép áthúzásával tisztelgett az emléke előtt. Június 23-án, életének 91. évében halt meg.
Paczur Ferenc nyugállományú alezredes Dunakeszin tette le a vitorlázó és a motoros repülővizsgát, majd a Kilián György repülő hajózó tiszti iskolán végzett Szolnokon. Egyike lett a magyar vadászrepülő pilótáknak, szolgált Kunmadarason, ahol az ezrednél MiG-15-ös vadászgépet vezetett századparancsnokként is, majd egészségügyi okok miatt repülésirányító szolgálatvezető lett Kecskeméten, Szentkirályszabadján és Börgöndön. A börgöndi repülőtérről ment nyugdíjba. Nyolc alkalommal tüntették ki, kétszer a Haza szolgálatáért elismerés arany fokozatát vehette át. Tíz éven át volt a Fejér Megyei Labdarúgó Szövetség főtitkára. Hetven évesen (!) kezdett ejtőernyőzni, akadt olyan esztendő, amikor negyvenhétszer is ugrott, így aztán összesen háromszáztizenhárom ugrást teljesített, ezek közül többet jóval nyolcvanadik életéve után. Az Albatrosz Repülő Egyesület tagjánál néhány évig nem volt idősebb ember egész Európában, aki még ejtőernyős ugrást hajtott végre.
– Az egyesület fiatal tagjai előtt példaértékű volt a tudása és az akarata. Újabb nagy veszteség ért minket, egy tapasztalt, óriási ívű pályafutást bejárt tagtársunkat veszítettük el a személyében. A vadászpilótáknak kötelezően ugraniuk kellett a Magyar Néphadsereg légierejénél, de szenvedélyes ejtőernyős nálunk, Pula József szakosztályvezető irányítása mellett vált belőle – mondta a temetés után Szilády Dezső, az Albatrosz Repülő Egyesület elnöke.
– Vadászpilóta létére, korához képest hihetetlen aktivitással ejtőernyőzött, szinte mindig erőn felül teljesített – jellemezte Pula József. – Akarata nem hagyta nyugodni, mindig hívott, érdeklődött, mikor ugorhat legközelebb. Bármikor értesítettük, azonnal jött és segített, az összes rendezvényünkön számíthattunk rá, de mindig az ejtőernyőzés volt számára az első.