Idézet Molnár Dániel, Dani bácsi 1944-ben a II.világhábórú utolsóként kiképzett harci repülőgép pilótájának megemlékezéséből.
"A nagyapám tanyáján mindenkinek dolgozni kellett – nekem, nyolcéves kölyöknek is. Száz libát, kacsát őriztem kinn a szikesen. Onnan láttam életem első csodáját. Egy repülőgépet, ami a kék égre a Schmoll cipőpaszta reklámját rajzolta ki füstölővel. Amikor pedig besötétedett, különböző fényekkel gyúlt ki a kétfedeles Fokker repülőgépen a reklámfelirat. A sötét alkonyat homályában még láttam leszállni a gépet úgy hat kilométerre tőlünk. Nem aludtam egész éjjel, s kora reggel, amikor kihajtottam a szárnyasokat, bizony elhagytam az „őrhelyemet”. Nyakamba vettem az ismeretlent. Órákat gyalogoltam, míg a város túloldalán, a Maros partján, az úgynevezett csordajáráson megláttam, amit kerestem. Ott volt a gép, leponyvázva. Egész nap semmi mozgást nem láttam a környéken, de csak vártam és vártam, hátha történik valami. Millió szúnyog csípett meg, amíg a koraesti órákban egyszer csak előkerült egy szerelő, s a pilóta. Elkezdték felkészíteni a gépet az esti repülésre. Én egyre közelebb és közelebb húzódtam hozzájuk. A pilóta észrevett, s odajött. „Hát te miféle szerzet vagy?”, kérdezte. Ahogy voltam, teljes „harci díszben” – klottgatyában, mezítláb – kihúztam magam, s bemutatkoztam, mire ő nagy lapát tenyerét belecsapta az enyémbe, s azt mondta: „Én pedig a Kaszala Károly bácsi vagyok”.
Később tudtam meg, hogy egy első világháborús, kilenc légi győzelmes ász pilótával találkoztam, aki a háború után saját gépével műrepülő világbajnoki címet szerzett – kétszer is. Azt mondták rá sokáig, ő a legszebben „dekorált” magyar pilóta: annyi kitüntetése volt, hogy már nem tudta hova tenni. Egy évvel a találkozásunk után, 1932 nyarán a Tolnai Világlapjából szörnyű hírt tudtam meg: Kaszala Károly és szerelője, Urbancsik János lezuhantak, s mindketten meghaltak.
Ám a kézfogását ma is tenyeremben érzem. Ekkor fertőzött meg végleg a repülés szeretete: attól a pillanattól kezdve más se motoszkált a fejemben, mint hogy repülőgépet vezessek. Ahogy hazaértem, persze volt nemulass, hiszen a sok liba, kacsa szanaszét kószált. A verések ellenére elmondtam mindenkinek a családban, hogy én márpedig pilóta leszek. Apró termetem miatt azonban csak nevettek rajtam."
A megemlékezés teljes terjedelmében az alábbi linken olvasható: Repülés alulnézetből
